A belgákat már most mindenki az egekig magasztalja, a hollandoknál csak a védelem a kérdés, Portugáliát a világ legjobb játékosa viszi a hátán, Kolumbia pedig Falcaóért imádkozik. Az árnyékban pedig ott melegít Svájc, Chile és Oroszország. A nyolc korábbi világbajnokon kívül alighanem róluk lesz emlékezetes a világbajnokság.

Azt már számba vettük, hogy a korábbi vébégyőztesek közül miért nem lehet egyiket sem kikiáltani a nyári világbajnokság egyértelmű esélyesének, de legalább ilyen izgalmas kérdés, hogy a többi válogatott legígéretesebbjei közül most melyek lehetnek képesek odaférkőzni a történelmi nagyok közé.

Emlékezzünk csak, egy meglepetéscsapat szinte mindig beverekszi magát valahogy a legjobb négybe - ugyan ki gondolt volna korábban Bulgáriára, Horvátországra vagy Törökországra? De mivel ehhez nagy szerencse is kell, ne menjünk ilyen messzire: összeszedtük azokat a nem világbajnok csapatokat, amelyek odaérhetnek a nyolc közé.

Kolumbia: Falcaóval, vagy nélküle?

A kolumbiaiak esélyei első ránézésre nagyban függenek attól, sikerül-e összedrótozni a világbajnokság kezdetére Radamel Falcaót, de ez azért egyáltalán nem egyemberes csapat. Ha a Monaco csatára felépül a térdsérüléséből, nem kérdés, hogy a támadások befejezése az ő feladata lesz, de a keret hemzseg a gólerős játékosoktól. Jackson Martinez (Porto), Teo Gutierez (River Plate) és Hugo Rodallega (Fulham) akár Falcao helyetteseként, akár a sztárcsatár párjaként komoly fenyegetést jelent bárkire - ráadásul Kolumbia messze nem csak támadni tud.

Hogy mennyire nem, az abból is világos, hogy egy kis Serie A-válogatott jött össze Jose Pekerman keze alatt. Mario Yepes, Cristian Zapata, Juan Zuniga, Pablo Armero, Freddy Guarín és Juan Cuadrado egyaránt Olaszországban játszik, azaz a kezdőcsapat fele szinte biztos, hogy minden alkalommal Serie A-játékosokból áll majd. A taktikai fegyelemmel és a védekezéssel tehát vélhetően nem lesz gond.

A kolumbiaiak sorsolása viszont lehetne könnyebb. A csoportjuk még nem vészes (Görögország, Japán, Elefántcsontpart), de ha meg is nyerik, az olasz-uruguayi-angol hármasban kapnak ellenfelet, utána pedig jó eséllyel Brazíliával találkoznának a negyeddöntőben. Az lenne csak az igazi meglepetés, ha innen bemennének a négy közé.

Portugália: Egy ászra tesznek fel mindent

A felnőtt szinten nem sokat mutató Aranygeneráció után a mostaniak is simán hozhatják az elődök által rendre elért negyed-, illetve elődöntőket. Nem kérdés, hogy minden Cristiano Ronaldóval kezdődik, és vele is végződik: neki kell csúcsformában játszania, és magával húznia a társait, akik többnyire jó játékosok ugyan, de csak akkor lehetnek igazán esélyesek egy jó szereplésre, ha Ronaldo átmenti a realos formáját Brazíliára. A svédek elleni pótselejtezőben ez tökéletesen látható volt, az aranylabdás CR góljai híján most alighanem Zlatan Ibrahimovicról írnánk, egyébként nagyon hasonlót.

A portugál válogatott mellett szól a játékosok jelentős nemzetközi rutinja. A vb-keretben szereplő hét védőből öt legalább elődöntőig jutott egy európai kupában az idén, a középpálya meghatározó tagjai (Joao Moutinho, Raul Meireles, Miguel Veloso) mind 70 válogatottság körül járnak, az összeszokott, erős csapatot pedig négy éve irányítja Paulo Bento. A gond az lehet, ami már többször előjött: nincs klasszis befejező csatár, emiatt óriási lesz a nyomás Ronaldón – és ezt nyilván az ellenfelek is pontosan tudják.

Portugáliában tehát benne van egy jó vébészereplés, de az út nem lesz könnyű: a csoportban Németországgal, Ghánával és az Egyesült Államokkal kell meccselni, és ha a csapat továbbmegy a nyolcaddöntőbe, ott a sokra tartott belgák és oroszok jöhetnek.

Belgium: A legjobb előjelekkel

Lassan már abban sem biztos az ember, hogy a belgák titkos esélyesek, akkora a felhajtás körülöttük. Nem alaptalanul, hiszen a keret játékosai nagy klubok kulcsjátékosai: Thibault Courtois BL-döntőt játszott az Aléticóval, Vincent Kompany angol bajnok a Manchester Cityvel, remek szezont futott a Chelsea-ben Eden Hazard, a Napoliban Dries Mertens, az Evertonban Romelo Lukaku, az Arsenalban Thomas Vermaelen. Még csak azt sem lehet mondani, hogy egyelőre ne értek volna csapattá. A kimondottan kemény selejtező csoportjukat (benne a horvátokkal, szerbekkel, skótokkal) simán megnyerték, a második helyezett horvátokat Zágrábban is legyőzték.

Marc Wilmots szövetségi kapitány még egy-két új csodafegyvert is előránthat szükség esetén - gondolunk itt elsősorban Adnan Januzajra, a Manchester Unitedban egyre többször szóhoz jutó szélsőre, akire vagy fél tucat válogatott ácsingózott, mielőtt eldöntötte, hogy márpedig ő belga lesz, illetve marad. Januzaj tipikusan az a futballista, aki akár szerepelhetett volna a vb-n várhatóan befutó tehetségek közül válogató összeállításunkban.

A belgáknak ráadásul elég jó a sorsolásuk is. A csoportjukban favoritnak számítanak, a fogadóirodák szerint az oroszokkal futnak majd versenyt az első helyért. Ha összejön, ha nem, a megtippelhetetlen párhuzamos csoport bármelyik továbbjutója ellen lehet majd lemérni, mire lehet képes a belga válogatott. Aztán ha a német, portugál, ghánai, amerikai válogatott bármelyikét kiejtve bemennek a legjobb nyolc közé, a negyeddöntőben az argentinok vagy a franciák ellen sem lennének esélytelenek.

Hollandia: Csak egy jó védelem kell

A háromszoros vb-ezüstérmes védelmén áll vagy bukik Hollandia vébéje. Robin Van Persie-vel, Arjen Robbennel, Wesley Sneijderrel a támadásaik rendben lesznek, de a csapat keretében szereplő védők közül Ron Vlaar a legrutinosabb játékos a maga 22 válogatottságával. A szurkolók joggal bízhatnak a szövetségi kapitányban, aki a kortárs labdarúgás egyik legnagyobb koponyája, Louis van Gaal - jobb híján el kell hinnünk neki, hogy a legjobbakat válogatta ki a jelenlegi holland védőkínálatból.

A hollandok játékerejéről mi első kézből kaptunk képet, a magyar válogatottra mért 8-1-es csapás az egész selejtezőkör egyik legnagyobb arányú győzelme volt. Annak a meccsnek is köszönhetik a hollandok,  hogy ők szerezték a legtöbb gólt (28-at) az európai selejtezőkön.

A csapat sorsolása nagyban függ a teljesítményétől. A továbbjutásnak mennie kell, de nagyon nem mindegy, hogy hányadik helyen: ha nem sikerül megelőzni Spanyolországot, már a nyolcaddöntőben meg kell mérkőzni Brazíliával. Ha viszont összejön az első hely, akkor Mexikó, Horvátország, esetleg Kamerun ellen jóval könnyebb út vezet a legjobb nyolc közé. A spanyol és a brazil válogatott ellen vegyesek a hollandok közelmúltbeli tapasztalatai, 2010-ben az utóbbit kiejtették a negyeddöntőben, előbbitől viszont kikaptak. A döntőben.

Futnak még

A hollandokhoz hasonlóan az oroszoknál is az edző személye adhat reményt. Fabio Capello nem egy csapatépítő géniusz, de ha jó nyersanyag van a keze alatt, akkor azzal ő jó eredményt fog elérni, ha nem is szemet gyönyörködtetően. Svájctól szintén sokat vár a szakmai közvélemény, a Serie A-Bundesliga vegyes válogatott ráadásul a leggyengébb ágon vág neki a tornának. A svájci vb-keretben szereplő nyolc középpályás közül csak egy tősgyökeres svájci, szóval a fél Balkán támogatását élvezni fogja a Dzemaili-Shaqiri-Behrami-Inler fedezetsor.

Tekintve, hogy a vb-t Dél-Amerikában rendezik, Kolumbia mellett Chile sem lesz egy álomellenfél, Alexis Sanchezt és társai esélyeit csak azért nem taksáljuk többre, mert mégiscsak a spanyol-holland csoportban kellene érvényesülniük. Az afrikai csapatok erejét mindig abból szokás lemérni, milyen formában vannak az Európa nagy klubjaiban játszó játékosaik. Ez alapján meglepetés lenne, ha bármelyik nagyot robbantana, a papíron outsider kategóriából inkább tennénk az Edin Dzekóval és Miralem Pjaniccsal érkező bosnyákokra.

Forrás:origo.hu